Vártestvérek
E Hon két messzi szegletén két romvár áll,
a sors szeszélye által – egymásnak háttal.
A nevük egy, a sorsuk más.
Halljuk mit mond a krónikás!
Szarvaskőben – nálunk – Batu Kán után, okosul és nem bután,
elrendelte Béla (a Negyedik), s a Kerekkőn vár emeltetik.
Nálatok – az építés még száz évig váratott magára, s a bánra.
Lajos király – a Nagy – megengedte, hogy Benedek felemeltesse várát,
amiről rálát Döbröntére, a jobbágyok örömére.
Himfy Benedek hála teneked.
És itten van egy kapocs – hála az Égnek – ami alapja lehet ennek a testvériségnek.
Míg Lajos király Döbröntén várat állíttatott,
aközben Szilvásváradon szarvasra vadászgatott.
Akkoriban nem volt még ott annyi wellness hotel,
így az álom éjszakánként a mi várunkban nyomta el.
Telt az idő, s mind evégre az érett középkorba ére.
Megnőtt a forgalom, a kordék egymást érték,
Felvidékre menet, az erdőt sem kímélték.
Így hát hatósági jogkört kapott Szarvaskő, mint elsőrendű vámszedő.
Vagyis, korabeli NAV-osok lettek a vaskalaposok.
Közben Döbröntén is zajlott az élet, s nem állítom, hogy szép lett.
Gyulaffyval rúgták össze a port, aki Rátóti volt.
Kik akkor még nem verték agyon a ketyegő fenét, de kifosztották a falu felét.
Ám volt ez fordítva is, hisz Debrenthei Tamás gondolt egy nagyot,
ott hagyott csapot, papot – Pannonhalmára lecsapott és papot csapott.
Begorombult ezen Mátyás, nem maradhat birtokod csak egy ágyás,
ami sírod lészen, ha nem leszel észen.
Eljött a török kor, bár nem hívta senki.
Ki a fene akar éjjel-nappal törökökkel lenni.
Építenek minaretet az bizonyos, amitől az imám retteg, ha tériszonyos.
Kezdetben, míg bírtuk, a dicső történelmet írtuk.
Egerben Dobó kitűzte a lobogót, s a katonák ezt látván,
rögtön töpörödött török ördögök fejét pörgették a lándzsán.
Várunk, mint Eger elővára, nem jutott az ostrom sorsára.
Kapitánya Szalkay kiment a bástyára hallgatni,
hogy az ágyú dörög, miközben ő békésen ücsörög.
De ő sem lopta a napot, logisztikai feladatot kapott.
Postások, portyások, futárok és kémek betértek,
és egy-egy napra ellátást kértek.
E korban Nálatok – ha nagy hadat nem is –
de sok apró bosszúságot élt meg váratok.
Volt tűzvész a várban, no meg Orsolya nem maradt pártában.
De jó is volt ám, éppen, ekképpen épült egy nagy debella, négylyukú rondella,
mit nem fog a golyó, vitézeknek juj de jó.
Katonát is kaptatok vagy két-három tucatot,
ami ebben nyereség, hogy nem fogyott az eleség.
A török horda a Dunántúlt végig tarolta Bécs fele menet,
így esett, hogy Pápa és Győr elesett.
Egy sereg része Döbröntét is elverte, vesztére.
Himfyek dicső kora lejárattatott, de megmenthetjük még a várat ott.
A történet nálunk még folytatódik egy fejezettel,
Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelemmel.
Bőszen osztotta a labancot, de nem veté meg az úri flancot.
Csata előtt, csata után, s uralkodás közben,
a szarvaskői vadállományt lődözgette csöndben.
A vár ugyan leomlott mára, de utoljára,
vadászkastélyként szolgálta az Urakat,
míg azok nálunk vígan mulattak.
Az üres falaknak, elárvult köveknek most már egy a sorsa,
a századok során a lakosság széjjelhordta.
Úgy használták, mint diszkont tüzépeket,
jó, hogy web áruház akkor még nem létezett.
Ház, fészer, vagy budi fogadta magába a követ, ami az idők próbáját kiállta.
Tudok egy legendát az elhordott kövekről.
Egy öreg mesélte, aki már legurult egyről, mármint az öreg a hegyről.
Nyári napfordulón menj ki a várhegyekre éjjel
– Kerekkőre és Szarvaskőre – ott nézzél széjjel!
A régi kövek akkor felizzanak, mint milliónyi szentjánosbogarak,
Csaba királyfi ösvényéhez, hogy utat mutassanak.
(Az igazat megvallva ezt most találtam ki,
de lehet, hogy sugallat, próbáljuk hát ki,
legendát csinálni nem tud mindenki.)
A vár testvériség megköttetik mától,
semmi sem választ el minket a két vártól.
Esküszünk, hogy romok tovább nem leszünk!
„Vár állott, most kőhalom”
Üdv az örök köveknek,
Pohárcsörgés, vigalom,
Zajlik már Veletek.
Szarvaskövek
2018. március havában
Lőrincz József
rímrégész
(Lőrincz József rímrégész)
