A település őstörténete a püspökség vámszedőhelye, első plébániája, latinus betelepülői, néveredete.
Szarvaskő település és környezete kezdettől fogva, 1945-ig az egri püspökség ill. érsekség birtoka volt. Az egri püspökséget Szent István alapította 1009-ben, vagy még korábban.
Barkóczy Ferenc egri püspök (1744-1761) egyik munkájában ugyan is még előbbre teszi a püspökség alapítását. Kovács Béla szerint 1001-ben már öt püspöksége volt hazánknak. Az esztergomi, az egri, az erdélyi, a kalocsai, és a veszprémi. Ezek közül a legnagyobb volt az Egri Egyházmegye területe, amelyhez tartoztak: Heves, Borsod, Aba-Újvár, Zemplén, Ung, Szabolcs, Zaránd, Szolnok vármegyék.
A püspökségek székhelyeinek kiválasztása, a királyi családhoz tartozó személyek lakhelyei alapján történt.
A legnagyobb összefüggő püspöki birtok az Egri-völgyben volt található. Ezt a területet É-on a diósgyőri királyi várbirtok, és a Béli-nemesek földjei, D-en pedig a szemerei és a farmosi nemesek birtokai határolták. Ehhez a birtokterülethez tartozott Szarvaskő is.
Az egri püspökök nemcsak egyházi, hanem közigazgatási vezetői is voltak egyházmegyéjüknek. Vagyis a mindenkori egri püspök volt Heves vármegye főispánja is.
Szarvaskő község születésének évéről és őstörténetéről nem maradt meg írásos forrás. Ennek fő oka az volt, hogy az egri püspökség irattára a történelem során több alkalommal is súlyos veszteséget szenvedett. Először az 1241 évi tatárjárás során, amelynek fő csapásvonala éppen Hevesúj vármegyén haladt keresztül.
Rogerius „Carmen miserabile” című írásában a következőképpen beszéli el Eger első veszedelmét. „Benedek, váradi püspök, a király IV.Béla parancsára nagy sereget gyűjtve és a király segítségére sietni akarva, megérté, hogy a tatárok Eger városát feldúlták. A városiak és mások közül, akik a város védelmére összegyűltek, némelyeket megégetvén, másokat kardra hányván, a püspök és az egyház kincseit feldúlván, zsákmányul ejtvén, elhordták vala.”
A második veszedelem, a török dúlás idején, csaknem teljesen elpusztultak a történelmileg fontos iratok.
Harmadszor pedig, a Rákóczi-féle szabadságarc idején (1703-1711) szenvedett pótolhatatlan veszteségeket a kincstár és az irattár.
A fentiek következtében az 1700-as éveket megelőzően nagyon kevés dokumentumot találtam Szarvaskőről. Ennek ellenére igyekeztem felkutatni minden lehetséges irodalmi, levéltári forrást, de sajnos sok a fehér folt Szarvaskő történetében. Ennek előrebocsátásával kezdem el szülőfalum történetének bemutatását a teljesség igénye nélkül.
Irodalmi forrás alapján, Szarvaskő első telepített, magyar lakosai Tamás püspök (1217-1224), vagy Kilit II. (Clétus) püspök belső emberei voltak, akiket a jövedelmes vámszedőhely feladatainak ellátására, védelmére, az odavezető út karbantartására telepítettek Szarvaskőre az 1220-1230-as években.
A megye egyik legfontosabb útja, az Eger-patak völgyén keresztül vezetett Budáról-Hatvan-Eger városokon át, az Alsó- magyarországi bányavárosok felé. (Besztercebánya, Selmecbánya, stb.)
A kereskedelem megindulásával együtt járt a vámszedőhelyek kiépítése is. Vámot az eladásra szánt áruk után kellett fizetni. A vásáros helyekre vezető utak, hidak használatáért, az ún. szárazvámot kellett fizetni. A vámszedés jogát a mindenkori uralkodó adományozta, de az út és a vám felett a püspök rendelkezett.
A szarvaskői vám 1493-ban még 250 aranyforintot jövedelmezett. 1495-ben két vámszedő Laczkó és Sebastianus 165 aranyforintot fizettek be a püspöki pénztárba. A vámhely még 1558-ban is jól jövedelmezett. A község lakóinak szolgáltatásai közé tartozott a vámhoz vezető út karbantartása. 1577-re a vám jövedelme már annyira lecsökkent, hogy gyakran a heti egy dinárt sem érte el, ezért Radéczy István püspök (1572-1586) megszüntette. A szarvaskői vám így is 350 évig működött gazdaságosan.
Kutatásaim során a vám pontos helyére utaló írásos dokumentummal nem találkoztam. Ismerve az Eger felől kiinduló főbb É-D-i átjárók nyomvonalát, valószínűsíthető helye az Eger-patak völgyi és a Berva-völgyi átjárók találkozásánál a mai Kitérőnél, vagy az utak Rocska-völgyi szétválásánál, a Postás Jankó-féle faluvégi kőbánya körül lehetett, hogy onnan mindkét átjárót ellenőrizni lehessen.
Arról, hogy a vámosokon kívül az 1220-1240-es években, Szarvaskő településen laktak-e még mások, így a XII. században a Bükk-hegység erdőségeit elfoglaló palócok, vagy az un.latinusok, a francia származású vallonok, annak írásos nyoma nincs, csak különböző tényekből lehet következtetni arra, hogy a XIV-XVI.században már laktak itt az előbb említett vallonokból. Erről később még részletesen kívánok szólni.
Szarvaskő helynév eredete és története, az első okleveles említéstől a mai napig.
Szarvaskő helynevének eredete nem is a településhez, hanem az É-ról föléje magasodó sziklahegyhez, mai nevén Várhegyhez kapcsolódik. Ez a rendkívül érdekes történet részben a mondákból, legendákból, részben írásos történeti dokumentumokból, részben az emberek által megfigyeltekből, tapasztalatokból táplálkozik.
Vegyük sorra ezeket a történeteket, hogy aztán a Kedves Olvasó, ki-ki maga eldönthesse, hogy közülük számára melyik a legvalószínűbb, az igazi:
-Ennek a falu fölé magasodó, vulkán eredetű 195-145 millió évvel ezelőtt keletkezett sziklahegynek első hivatalos megnevezése 1248 előtt Tűzönkő volt, amely lényegében a vulkanikus eredetére utal, ugyanis a vulkáni kitörésekor valóban a tűzből született, tűzre helyezkedett.
-A második elnevezése 1248-ból származik, amikor IV.Béla király engedélyt adott Lampert egri püspöknek, hogy a Kerekku=Kerekkő sziklahegyen várat építsen. A sziklahegy ezt az elnevezést a kerekded alakjáról, ill. kerekded párnaláváiról (mullit láváiról, gyapjúzsák láváiról) kapta.
-Az 1295-re felépült várat Püspök várnak (Castrum Episcopi) nevezték, mivel a püspök építtette, az Ő birtoka volt. A vár működésének egy idejében Tarisznyavárnak is hívták, mert Eger várához tartozott, annak volt az egyik elővára. A várőrség hetenként váltotta egymást és az őrség mindig tarisznyában, vitte magával a hideg elemózsiát.
-A vár alatt felépülő kis települést már 1330-ban Kerekkő-váraljának, ill. Püspökvár-aljának nevezték.
-Ezután egy nagyon érdekes és számomra kezdetben érthetetlen névváltozásnak sora következett. 1438-ban a település neve Zarwaskw, 1494-ben pedig Zarwaskew, ill.Zarwaskw-alja.
Estei Hippolit egri püspök (1497-1520), 1500-1508 évi számadáskönyvében a kézirat írói a következőképpen írták le a falu nevét: Zerwaskw, Sarvaskeuu, Zauraskw, Zarvakw, Zarwaskw, Ceuraskew, Ceuraskw, Cerwaskw, Zarwaskw, Zarwaskew, Sarwaskw, Zerwaskew.
1570-ben a településünk neve már Zarwaskew-alja (Szarvaskő-alja)
1773-tól kezdődően pedig Szarvaskő 1984-ig. 1985-2002-ig Eger-Szarvaskő, 2003-tól pedig újra Szarvaskő, remélem, hogy véglegesen.
Valahogyan tisztáznom kellett ezt a zavart, ezért az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Nyelvtörténeti Tanszékéhez fordultam segítségért. Választ is kaptam a kérdéseimre, amelynek lényege a következő: 90%ban helyesírási, ill. jelölési bizonytalanságról van szó. Hosszú évszázadokig a magyar hangok egyértelmű jelölése sok gondot okozott. Az ősi latin írásról való áttérés nehéz volt, mert a latin betűk száma nem felelt meg a magyar nyelv hangjainak jelölésére. Így egy betű több hangot is jelölt és fordítva, egy hangot több betűvel is jelöltek. Ezért 1300 körül egy szónak több olvasata is lehetett, mert a jelölésekre nem volt egységes szabály. A mai írás a XVIII. századra alakult ki. Többen is írták ezeket a könyveket, több szerzetes, íródeák csoport működött, de egységes jelölés nem volt a hangokra. Ebből adódtak az eltérések.
A fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy a települést először az 1400-as évek elején nevezték mai írással Szarvaskőnek. A Szarvaskő elnevezés azt is jelentheti, hogy a Szarvaskő névnek valami köze lehet a vallonokhoz. Vizsgáljuk meg, hogy mi ennek a magyarázata.
A Magyar Nagylexikon VII.kötete (Ed-Fe) között a következőket írja. Saint Egidius Gilles, vagyis Szent Egyed provencei remete, akit a legenda szerint egy szarvastehén a tejével táplált. Egy vadászaton Wamba nyugati gót király rálőtt egy szarvasra, de Szent Egyed, a remete, a testével fogta fel a kilőtt nyilat. A király ezt látva, a remetének adományozta az esemény körüli jelentős területet, ahol a remete kolostort alapított. Szent Egyed a késő középkor legnépszerűbb francia szentjeinek egyike volt. Magyarországon Szent László király honosította meg a kultuszát és tiszteletére bencés apátságot is alapított Somogyváron, ahová a szerzetesek a Saint-gillesi anyakolostorból érkeztek.
Szent Egyed ünnepe vagyis az első szarvaskői fatemplom védőszentjének névnapja, a búcsú napja szeptember 1-én volt. Jele a nyíl. (utalva a vadászatra)
Szent Egyedet a középkori képzőművészeti alkotásokon mindig egy kősziklán álló szarvassal és a nyíllal együtt ábrázolják. Ebből én arra is tudok következtetni, hogy a sziklahegy neve abból az asszociációból is származhat, hogy szarvas áll a sziklán, szarvas áll a kövön, hát ez egy szarvasos kő, vagyis Szarvaskő. Ha ez így volt, akkor ezt az itt élő szarvaskői magyarok és vallonok találták ki, nagytiszteletű szentjük Szent Egyed emlékére.
Szegedi János a sziklahegy nevét onnan származtatja, hogy egy vadászoktól és a kutyáktól üldözőbe vett szarvas, a vár helyén annyira megszoríttatott, hogy e nemes állat ijedtében a sziklacsúcsáról a mélységbe ugrott és innét nevezték el a sziklahegyet Szarvaskőnek. Ez egy hihető és elfogadható legenda, de logikusan ez csak a vár megépítése előtt történhetett meg, de utána a falaktól, a felvonóhídtól, a kapuktól már nem. De akkor miért nem hívták már előtte ezt a sziklahegyet Szarvaskőnek, hanem Tűzönkőnek, vagy Kerekkőnek és miért csak két évszázaddal később, amikor talán már rég el is felejtették az emberek ezt a történetet.
Barta bunkó István barátom mondta el nekem, hogy a nagyanyja, Tóth Borcsa és a korabeli szarvaskői emberek véleménye szerint a község a nevét a vaskapunál lévő szikláról kapta, ahol a szarvasok tanyáztak. A vezérszarvas mindig egy sziklán állva figyelte a csordáját és a környéket. Ezért a Szarvaskő nevet a falu a sziklán álló vezérszarvasról kapta, a szarvas és a kő szavak egymásba kapcsolásával. Igen, de ez ellentmond az irodalmi forrásoknak, amelyek szerint eredetileg nem a falunak, hanem a fölé emelkedő sziklahegynek volt a neve Szarvaskő.
Végül Punyi István szarvaskői lakos, a falu történetének egyik históriása, hívta fel a figyelmemet egy ma is látható tényre, amelyről sok szarvaskői embernek nincs tudomása, ahogy nekem sem volt.
Ha az ember átgyalogol az Eger-patak hídján a borsodba, megáll a kis téren és szembefordul a várral, most is jól láthatja a hajdani sasfészek alapjának maradványait a keresztnél. Gondolatban tüntessük el ezeket a maradványokat. Az ember csak nézi-nézi és egyszer csak felkiált. Nini, szarva van a kőnek! Hiszen ez egy szarvas kő! Egy szóval Szarvaskő. Ez nem mese, ez valóság. Kérem győződjenek meg erről Önök is, és gondoljanak arra, hogy egyszer régen más valaki is így kiállthatott fel, hogy „Nini ez egy Szarvaskő!
Úgy gondolom eléggé körüljártam ezt a fontos témát. Ezek után biztosan csak azt tudjuk, hogy kezdetben a mai Várhegynek volt a neve Szarvaskő, a XV.sz.elejétől, majd 1494-től az alája települt falu neve volt Szarvaskő-alja, végül ez a név 1773-tól Szarvaskő-re rövidült. Ami a Szarvaskő név eredetét illeti, arról csak többé-kevésbé valószínűsíthető történeteket tudtam elmondani, de bizonyítható igazságot nem. Az elmondottak közül hozzám, a Szent Egyeddel kapcsolatos, irodalmi forrásokkal is alátámasztott következtetés áll a legközelebb, és az a még ma is bizonyítható tényből eredő következtetés, hogy „Nini ez egy Szarvaskő!”
Szarvaskő várának históriája, 1242-1687 között.
1242 évi mongol hadjárat (a tatárjárás) a Bükköt is megtépázta. A Sajó melletti Muhinál, Batu-kán serege szétverte a magyar hadakat, és a király menekülni kényszerült. A mongolok felismerték IV. Bélát és üldözőbe vették, aki a Bükk rengetegébe vette be magát. Az apátfalvi kolostornál a Forgách testvérek siettek a király segítségére és az egyik fiú élete árán sikerült is feltartóztatni az üldözőket és megmenteni a királyt. A király nem feledkezett meg a megmentőiről. Az egri püspökséget is ekkor erősítették meg kővárral. De ez idő tájt épültek a környék erősségei is,(Szarvaskő, Cserépvár, Dédes, Sirok stb) az esetleges újabb támadások visszaverésére, a lakosság megmentésére.
IV.Béla királyunk, aki a tatárjárást megelőzően ellenezte a várépítést, de a tatárokkal szembeni tehetetlenségünket tapasztalva, megváltoztatta a véleményét. A magyarországi várépítések az ő politikájának köszönhetően terjedtek el gyors ütemben. A tatárjárás teljesen felkészületlenül érte az országot. A mindent elsöprő támadásaik csak a várakkal szemben törtek meg amikkel szemben pedig ők voltak tehetetlenek. Ezért IV.Béla elrendelte, hogy az egész országban, az arra alkalmas helyeken, az erre képes uraságok, földbirtokosok, püspökök várakat építsenek, ahová szükség esetén a lakosság bemenekülhet, és ott biztonságosan védekezhet.
Ha az erre alkalmas hely a király hatalma alatt áll, adassék azoknak, akik várat építenek. A vár építésben az egész ország nagy lelkesedéssel vett részt, és csodálattal adóztak IV.Béla egyéniségének, akinek volt lelki ereje megváltoztatni az előbbi téves politikáját.
Az 1220-as évekig csak a király emelhetett várakat. (1242-ig Magyarországnak csak 17 vára volt, de 1400-ban már 329)
1242-ben a törvény alapján, II.Kilit egri püspök (1224-1245) is engedélyt kért a királytól vár építésére. Az engedélyt IV.Béla 1248-ban adta meg Lampert püspöknek (1246-1275) , (ugyanis II.Kilit püspök 1245-ben meghalt), hogy Kerekku=Kerekkő, vagy Fyzerkew=Füzérkő helyeken sziklavárat építsen.
A várak, különösen a kis hadierővel rendelkező várak építésére legalkalmasabb helyek, a környezetüktől elváló sziklahegyek, hegyfokok, az un sasfészkek. Ilyen sziklavár volt Szarvaskő vára is.
Szarvaskő várát az irodalmi források alapján 1261-1295 között építették. IV.Béla 1261 évi adománylevele még nem említi, de az egri káptalan 1295.évi határjáró okmánya már megnevezi.(Árpádkori Új Okmánytár X.201. A továbbiakban ÁUO).
Szarvaskő vára az egri vár egyik É-i elővára volt Cserépvárával és Dédesvárával együtt. Eger NY-i elővára Sirok volt, de K-i elővárának lehet tekinteni Diósgyőr királyi várát is. Ezek a várak egymással és más felvidéki várakkal lovas futári kapcsolatban voltak, de sürgős esetben használták a füstjelzést is, ha gyorsan közeledett az ellenség.
A várat a XIII. századtól kezdődően. Püspökvárnak, Mentsvárnak, Tarisznyavárnak is nevezték. A vár parancsnokát, a várnagyot (Praefektus castri) az egri püspök nevezte ki, akinek hatalma a püspöki váruradalom területére terjedt ki. A várnagynak a váron belül bírói hatalma is volt. A várőrség pedig a vár védelmén kívül még rendészeti feladatokat is ellátott. Ellenőrizték, védték a szarvaskői várat, őrizték a Tárkányban dolgozó rabokat, irányították a váruradalom gazdaságát. A várnagy a püspök bizalmi embere volt, nem katonai szakértő, akit rovóként és adószedőként is alkalmazott.
Az 1493-ban íródott Bakócz-kódex szerint a várban egy várnagy és két helyettese parancsol. A két alvárnagy feladata volt a vár védelmének szakmai megszervezése, a folyamatos védelem biztosítása, irányítása. Békeidőben 7-10 puskás, zavargások, háború idején pedig 14-20 fő védte a várat.
A vár fenntartása érdekében és az itt szolgálatot teljesítő várőrség élelmezésére, az egyes közeli községeket a püspök-földesúr a várhoz csatolta és így alakult ki
Szarvaskő váruradalma amelyhez Bakta, Bátor, Bocs, Deménd, Fedémes, Kerecsend és Szarvaskő-alja települések tartoztak.
Ezekben a falvakban élő jobbágyok a sziklavár urainak adóztak, robotoltak, hosszú évszázadokon át. Az egri püspök szarvaskői váruradalmához 213 porta tartozott. A vár uradalmi központ is lett. A várnagy uralkodott a hozzárendelt falvak felett, ahonnan sokszor keserű panaszok és lázadó indulatok szálltak a hatalmaskodó várúr felé. A várnak közigazgatási szempontból semmi köze nem volt a falukhoz.
Szarvaskő vára alatt nem táboroztak nagy seregek, nem folytak súlyos védelmi harcok, a vár sok évszázados krónikája mégis gazdag történelmi eseményekben, romantikus történetekben, hatalmi önkényességekben, jeles egyházi, világi személyiségek jelenlétével tragikus eseményekben.
A Bakócz-kódex szerint 1493-ban egy kőműves mester javítja a vár három kapuját, a tornyokat, a folyosókat, az emeletes pincéket és a vár alatti halastavat.
Pécsi István az 1983-ban írt „Üzennek az ősök” című munkájában a következőket írja:
„Amint elhagyjuk Felnémetet, egy páratlan szépségű völgybe érünk. Az utazó megbabonázva ér a hegyekkel körülzárt Szarvaskőbe, amelyről túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Magyarország egyik legszebb hegyi faluja, amelynek fő nevezetessége az elbűvölően szép panorámája és a falu fölé tornyosuló, meredek oldalú sziklahegy, amelyre épült a XIII.sz. második felében Szarvaskő vára, egy csodálatos sasfészek.”
Pásztor József, a neves vártörténész így magasztalja Szarvaskő várát:
„Három oldalról iszonyú szakadékok, és óriási sziklatömbök védik és csak K-ről köti össze egy hegynyak, de az is szakadékon át, amelyet a vár építésekor egy felvonóhíddal hidaltak át, kötöttek össze az elővárral.
Montedegói Albert Ferenc a Heves és Külső Szolnok vármegye leírásában így ír:
„Ez igénytelen kis helységnek a vár szerzett történelmi nevezetességet, amely a falu felett É-ra, egy magas és meredek sziklára épült, amely nem a nagyságával, mint inkább fekvésénél fogva volt csodálatos panorámájú erősség.
Szarvaskő várának történetéről többen is írtak, de csak részleteket: Balássi Ferenc, Pásztor József, és Reiszig Ede a vár történetét foglalták össze röviden. Kozák Károly a történet mellett a várról is ad ismereteket. Engel Pál okleveles adatokat közöl, Győrffy György pedig a vár alatti falu XIV. századi adatait sorolja fel. A várról írt még Bartalos Gyula, Tagányi Mihály a vár XV. századi gazdálkodását ismertette. A fentiek, valamint saját kutatásaim összefoglalását szeretném most ismertetni. Sajnos, a vár eredeti, vagy közbenső alaprajzának nyomára sem tudtam bukkanni, bár több neves magyar várszakértőtől szerettem volna ezt megtudni. A vár kutatását tovább folytatom.
A sziklahegy gerincének teteje a Ny-i végén alig 2-3 m széles volt. A D-i, DK-i oldalát függőleges sziklatörés határolja. ÉNy felől a gerinc pár métert kevésbé lejt és csak ezután következik a függőleges letörés a Pyrker út felé. ÉK-i végén a gerinc kb. 15 m-re kiszélesedik. Ezt a gerincet az ÉNy-i oldalon kb. 10 m-el szélesítették meg és így alakult ki a belső vár alapterülete, amelynek hossza 68 m, szélessége a DNy-i végénél kb. 14 m, az ÉK-i végénél pedig kb 26 m volt. A vár alapjának ÉK-i végénél és a DNy-i végénél még ma is találhatók fal maradványok. A vár DK-i végénél még ma is láthatók a kör alakú nagytorony alapjának maradványai, amelyek kb. 10 m mélységig nyúlnak le, a függőleges sziklafal rései közé. A torony belső átmérője kb. 3,5-4 m volt.
A belső várat ÉK felől is függőleges sziklafal határolja, az aljában árokkal, amelyet 12-13 m mélyen vágtak a sziklába. Az árok külső fala is függőleges szikla, ennek magassága 4-5 m. Az árok szélessége 11 m. Az árok mindkét vége meredek hegyoldalban végződik. Az árok ÉNy-i végén természetes, árkos, meredek sziklafal fut le egészen az Eger-patak medréig. Ezt az árkot valószínűleg felhasználták az építőanyag rövid úton történő felvontatásához.
A várárkon túl következett az elővár, amelyet ÉK-felől egy külső várárok védett. A két árok pontosan jelzi, az elővár hosszát, amely 27-33 m között változott. Az elővár szélességére nincs pontos adat. A DK-i oldalon ugyan van egy éles perem, de alatta 2 m-el egy bizonytalan körvonalú mesterséges terasz is van. Az elővár ÉNy-i falának a helyét ma már nehéz meghatározni, így az elővár szélessége kb.25-30 m lehetett. Az ÉK-i külső várárok hossza kb. 35-40 m, szélessége 25-30 m, mélysége pedig 4 m körüli lehetett.
Sugár István szerint Szarvaskő várának két kapuja volt. A külső kapu a felvonóhíd alatt, a belső kapu, vagyis a nagykapu a felvonóhíd felső végénél volt. Egyes források szerint volt még egy harmadik kapu is, de ennek pontos helyét nem sikerült megtudnom, az biztos, hogy a belső várban volt. Valószínű, hogy egy biztonsági bejárat volt arra az esetre, ha meghibásodik a felvonóhíd.
A belső várban a leltárok és egyéb leírások alapján a következő építmények, házak, helyiségek voltak:
Háromemeletes pince, nagy torony a vár DK-i szélén, kis torony a vár DNy-i végén. A tornyok figyelő helyek, őrhelyek voltak és a bástya szerepét is betöltötték. Volt a várban az intézőnek háza, a várnagynak, alvárnagynak és az őrségnek lakása. Volt konyha, sütőház, kápolna, saját belső kútja, vendégháza, füstölője, malma, börtöne.
1417-ben és 1438-ban Szarvaskő várnagyáról tesznek említést az oklevelek, de sajnos név nélkül.
Szarvaskő vára a XIV-XV. századokban fokozatosan veszítette el az építésekor neki szánt szerepet, az újabb tatárbetörés elhárítását, a védelem szerepét. Békeidőben egyre inkább a Bükk-hegység É-D-i átjáró útjának ellenőrzésére, valamint az egri püspökök és főpapok és jeles vendégeinek pihenésére, szórakozására szolgált a nagy vadászatok idején, betöltve a romantikus vadászkastély szerepét. A várban állandó jelleggel a várőrség és a vámszedők tartózkodtak.
Voit Pál kutató szerint Szarvaskő várát 1378-ban valószínűleg felkereste Nagy Lajos király is, amikor Szilvásváradon vadászott.
Estei Hippolit (Ippolító d’ Este) egri püspök (1497-1520), esztergomi bíboros, Ferraro hercege, Modéna kormányzója és hercege, az egyik legősibb itáliai család tagja, aki nagyműveltségű férfiú volt, vendégeivel többször járt Szarvaskő várában, mert szenvedélyes vadász is volt. Kíséretének idegen tagjai mindig megcsodálták ezt a szép, mesébe illő, romantikus várat. Együtt vadásztak, a vadászat után pedig megcsodálták a terítéken lévő óriás vadkanokat és azt a medvét, amelyet Hippolit püspök dárdával ejtett el Szarvaskő környékén.
Kapor Elemér is megemlékezett erről az eseményről, a „Medvevadászat Szarvaskőben” című írásában. Ebben teszi fel olvasóinak a kérdést, hogy „Ki látott már püspököt veres nadrágban és sárga kordován csizmában?”
Az 1420-as évekkel kezdődően Eger lett az ország huszitákkal (Husz János, az 1415-ben megégetett cseh vallásújító mozgalmának követői, akik a római katolikus egyház ellen harcoltak) szemben álló legfontosabb végvára, az ellenük indított támadások kiinduló helye. Ebben az időben Eger elővárainak, így Szarvaskőnek is az a feladat jutott, hogy védjék a Felvidékről Egerbe vezető legfontosabb utakat.
1442. április 1-én Talafúz kassai huszita vezér váratlanul rajta ütött Eger várán. Az ilyen váratlan támadások megelőzése, a közelgő husziták megállítása, -legalább is rövid időre- az érkezésükről szóló jelentések időbeni Egerbe juttatása (jelzésekkel, futárokkal) volt az egyik legfontosabb feladata Szarvaskő várának, ill. a várőrségnek. Szarvaskő vára ebben az időben a Felvidékről Egerbe irányuló kereskedelmi forgalom legfontosabb kapuja, bástyája lett, amelyet erős őrséggel és fegyverzettel láttak el.
Hédervári László (1447-1468) és az őt követő egri püspökök: Beckensloer János (1468-1474), Rangoni Gábor (1475-1486), Dóczy Orbán (1486-1492), Bakócz Tamás (1493-1497) és Estei Hippolit (1498-1520) szarvaskő várának birtokos urai, a székhelyükhöz közel álló, vadászatra kiválóan alkalmas, csodálatos természeti környezetű várat pihenésre, vendégfogadásra, vadászatra alkalmas várkastéllyá alakították át, kényelmessé tették, szépítették.
Szarvaskő várának átalakító építkezéseiről tudósítanak Bakócz Tamás egri püspök számadás könyvei: „1493-ban a vár kőből épített kapujánál, az igen fontos saját vízgyűjtőjénél és a füstölőnél levő toronynál végeztek kőfaragó és falazó munkákat, de más helyeken is folytak építési munkák, mint a kőből falazott verem építésén, a kapunál levő folyosón, a felvonóhíd két láncának a szerelése, a kápolna melletti malom építése, stb.
Ezek a bővítő, felújító, módosító munkák világosan bizonyítják, már Bakócz Tamás ezt a várat a maga és vendégei számára is lakhatóvá, kényelmessé kívánta tenni.
A várnagy 1435-1438 között Szilágyi Gergely volt. Az írásos források az ő nevét említik először. 1441-től Vaj Pál majd 1496-tól Keczer Imre volt a várnagy, aki egyúttal Eger alvárnagya is volt.
A váruradalomhoz tartozó falvak, valamint a vámszedőhely adói biztosították a vár fenntartását, fejlesztését, átalakítását. Azért a vár békeidőben sem állt fegyvertelenül. Az 1508-as évben 5 puska, 10 szakállas puska, 2 tarack ágyú és az ezekhez tartozó kőgolyók, 8 db nagyobb számszeríj, 19 lándzsa és egy üst tartozott a vár fegyverzetéhez.
A vár őrségének életét, a váruradalomhoz tartozó falvak adóügyeit a várnagyok irányították.
A három részre szakadt országban Szapolyai János magyar és I.Ferdinánd Habsburg király csapatai vívták elkeseredett harcaikat, a koronás uraik érdekeiért, de a maguk javára is pusztítottak, raboltak, gyilkoltak.
A mohácsi csatavesztés után, Szapolyai János király, 1527-ben elfoglalta Szarvaskő várát, amelyet Erdődy Simon püspöknek adományozott. A püspök a testvérét, Erdődy Pétert nevezte ki várnagynak.
1527-ben Eger, majd az 1528.évi tavaszi hadjárat során egész Heves megye Ferdinánd kezébe került, azonban Szarvaskő vára ekkor még mindig János király híveinek, Erdődy Péternek és Erchy Ferencnek kezében volt.
A Kassa alatti Sinán Ferdinánd vezérei teljes győzelmet arattak János király felett. A nagy győzelem után, Ferdinánd vezérei jókora tüzérséggel, hadiszerrel érkeztek Szarvaskő alá és ostrom alá vették a várat. Az ostromot Syladhy Doctor Péter vezette és rövid idő alatt,(1528 április) be is vette a várat. A várnagyai foglyul estek, akiket az egri várba vittek. Szalaházy Tamás egri püspök (1527-1537), 1528-ban Horváth Ferencet, Ferdinánd egyik vezérét nevezte ki Szarvaskő várnagyává. Horváth Ferenc úgy viselkedett, mint egy rablóvár kapitánya, aki kegyetlenségeivel, harácsolásaival rettegésben tartotta a váruradalom lakosságát és még a béli apátságot is hatalmába kerítette.
A hatalomra vágyó várnagy úgy gondolta, hogy holtáig uralhatja a vidéket. Még Szalaházy püspök is, aki kinevezte, kénytelen volt meghátrálni előle. Horváth azonban még többre vágyott és megsarcolta még a váruradalmához nem tartozó falvakat is (Mónosbél, Mikófalva, Bélapátfalva). Úgy gondolta, hogy amíg hiányzik a rendet teremtő központi hatalom, azt tehet amit akar. Még az országgyűlésben is többször panaszt tettek ellene, de ő bízott az erős kapcsolataiban, és nem is tévedett. A béli falvak lakói, még a XX. században is haragudtak a Szarvaskőiekre, Horváth Ferenc hatalmaskodásai miatt, de hát ez az önkény a szarvaskövieket is ugyanúgy sújtotta.
Szalaházy püspök, Horváttól 20 ezer forint kölcsönt kapott, aki fedezetül a váruradalomhoz tartozó hét falut zálogként Horváth kezére adta. Ettől kezdve Szarvaskő vára Horváth kezén maradt és még János király kapitányai sem voltak képesek visszafoglalni.
Szalaházy püspök 1536 végén meghalt. Horváth, a püspökkel kötött szerződésének érvényesítése végett a helyhatósághoz fordult, és a kormányzószék 1536.március 11-én kiadta az elismerését, mely szerint: „Horváth Ferenc a hűségére bízott várat, e legnehezebb viszonyok között is megoltalmazta, sőt a vár kiadásait a sajátjából fedezte, és hogy a püspök bizonyos összeg fejében a várat is eladta a nevezettnek, azon kötelezettséggel, hogy azt Ferdinánd király hűségében meg is fogja tartani. A kormányzószék biztosítja a nevezettet, hogy a püspökkel kötött egyezséget a király is jóvá fogja hagyni, ezért a vár a nevezettől el nem vétetik, amíg a jogos követelése, kellő számadás szerint kielégítve nem lesz”
Bár a két ellenkirály között, hosszas vajúdás után Váradon, 1538.február 24-én létrejött a béke és a híveik között is látszólagos nyugalom állt be. Szarvaskő vára azonban továbbra is Horváth Ferenc kezén maradt.
Frangepán Ferenc egri püspök (1538-1543), hogy Szarvaskő várának törvényellenes birtoklását megszüntesse, és ott az egri püspök jogai érvényesüljenek lépéseket tett, de Horváth Ferdinánd király hívei körében erős védelemre talált.
1538.június havában a Pozsonyban tartott országos tanácskozás Ferdinánd figyelmébe ajánlotta Horváth Ferencet és javasolta, hogy a megye fizessen neki évenként 1000 Ft-ot, a zálog összege törlesztésére. Horváth azonban a királyi parancs ellenére is tovább birtokolta a várat.
Az 1545.február 2-án Nagyszombatban megtartott országgyűlés, végre elrendelte, hogy Szarvaskő vára az illetéktelenül bitorlák kezéből kivétessék és jövedelmei az egri vár fenntartására fordíttassék, Szarvaskő vára pedig romboltassék le. A rendek tehetetlen dühükben így akarták megszüntetni Szarvaskő várának illetéktelen birtoklását, de ez is elmaradt.
1548-ban Szarvaskő várának az ügye is közelebb került a megoldáshoz, amikor Oláh Miklós lett az egri püspök (1548-1553). Oláh püspök mint kancellár gyorsan akart elbánni Horváth-tal, akit maga elé idéztetett azzal, hogy adja el a várat és a hozzá tartozó birtokokat. Horváth azonban azzal állt a kancellár elé, hogy az ő ügyében csak egy rendes bíróság ítélkezhet, mert Szarvaskő és tartozékai zálogként kerültek a birtokába, amit a király is elismert. Ekkor aztán alkura fogták a dolgot és ez sikerre is vezetett, mert 1549.márc.11-én Dobó István már átvehette a várat, ahová várnagyul Szalkay Balázst nevezte ki.
Dobó István kapitány, Szalkay Balázs várnagyon keresztül tartotta kapcsolatait a felvidéki vármegyékkel, várakkal. Amikor a török óriási erővel ostromolta Eger várát, Szarvaskő vára a futárok, kémek, követek pihenőhelye, átmeneti szállása volt.
Eger első, nagy és dicsősséggel végződött ostroma 1552. szept.11-én kezdődött és október 18-án fejeződött be, a török sereg csúfos elvonulásával. A török sereg létszáma kb.100 ezer fő volt, a várvédőké pedig 2012 fő.
A török sereg vezérei: Ali pasa, Arszlán bég, és Veli bég. Eger várának kapitánya Dobó István, helyettese Bornemissza Péter. Ekkor Szarvaskő vára sem került török kézre, bár a falu lakosságának jelentős része elmenekült.
sz.ábra
Amikor Verancsics Antal került a püspöki székbe (1557-1569) Szarvaskő várnagyának Gadóczy Gábort nevezte ki 1558-ban.
Egy jelentés 1558-ban a vár elhanyagolt állapotáról számol be, megállapítva, hogy a várnagy Gadóczy Gábor nem csinál egyebet, mint a várhoz tartozó falvak jobbágyait fosztogatja. A jelentésből az is kitűnik, hogy a püspök úr köteles gondoskodni az épületekről és a hadiszerekről is, mivel elődeihez hasonlóan a várat saját hasznára kívánja fenntartani. Ezért azt javasolják a királynak, hogy figyelmeztesse az egri püspököt, hogy kötelessége az erődítések elvégzése.
1564-ben Mágocsy Gáspár lett Eger várának a kapitánya és akkor Szarvaskő várának az irányítását is rábízták, az egységes és eredményesebb működtetés érdekében.
Szarvaskő várában mint már említettem börtön is volt. Kezdetben csak belső használatra, de később súlyos bűnelkövetőket is tartottak itt zárva. A vár melletti Akasztódomb eredeti neve Akasztófadomb volt, és ez a helynév is arra utal, hogy itt törvényes kivégzéseket is tartottak.
Amikor Mágocsy Gáspár 1564-ben átveszi az egri és egyúttal Szarvaskő várának az irányítását, leltár készül. A leltározók végigjárták a vár minden helyiségét, s a talált hadieszközöket, mindennemű tárgyat, élelmiszert megszámolnak, feljegyeznek. Ez a ránk maradt dokumentum ad igazán valós képet, a szemtanú hitelességével, az alapterületében kicsiny, de jól tagolt és felszerelt várról, annak belső szerkezeti felépítéséről. A következőkben szó szerint idézem ennek a leltárnak a tartalmát.
